Az elektroklórozó csomagot nátrium-hipoklorit tengervízből történő előállítására tervezték.

A tengervíz-fokozó szivattyú bizonyos sebességet és nyomást ad a tengervíznek, hogy a generátort, majd az elektrolizálás után a gáztalanító tartályokba dobja.

Automatikus szűrőket fognak használni annak biztosítására, hogy a sejtekhez továbbított tengervíz csak 500 mikronnál kisebb részecskéket tartalmazzon.

Az elektrolízist követően az oldatot a gáztalanító tartályokba juttatják, hogy a hidrogént kényszerlevegő-hígítással, készenléti centrifugálfúvókon keresztül a LEL 25%-ára (1%) lehessen elvezetni.

Az oldatot a hipoklorit tartályokból adagolószivattyúkon keresztül juttatják el az adagolási ponthoz.

A nátrium-hipoklorit képződése egy elektrokémiai cellában kémiai és elektrokémiai reakciók keveréke.

ELEKTROKÉMIAI

az anódnál 2 Cl^-→ CI₂+ 2e klórtermelés

a 2H katódon₂O + 2e → H₂+ 20H^- hidrogéntermelés

KÉMIAI

CI₂+ H₂0 → HOCI + H⁺+ CI^-

Összességében a folyamat úgy tekinthető

NaCI + H₂0 → NaOCI + H₂

Más reakciók is lezajlhatnak, de a gyakorlatban a körülményeket úgy választják meg, hogy hatásukat minimalizálják.

A nátrium-hipoklorit az „aktív klórvegyületeknek” (gyakran „rendelkezésre álló klórnak” is nevezik) nevezett, erőteljes oxidáló tulajdonságokkal rendelkező vegyi anyagok családjának tagja. Ezek a vegyületek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a klór, de viszonylag biztonságosan kezelhetők. Az aktív klór kifejezés az oldatban lévő híg savak hatására felszabaduló klórra vonatkozik, és az oldatban lévő hipokloritéval azonos oxidálóképességű klór mennyiségében fejezzük ki.

A YANTAI JIETONG tengervíz elektrolízis rendszert széles körben használják erőművekben, hajókban, hajókban, fúrótornyokban stb., amelyek közegként tengervizet igényelnek.